(Egy-két hasznavehetetlen tárgy még ott maradt a kiürített lakásban. A kamrában, például. Elfelejtettük elhozni a vegyépszeres meszes vödröt, meg a jobbik részünket és, ha jól emlékszem egy cafat hús is ott maradt, ami a bal lábikrámhoz szokott tartozni. A mozaikba gyökerezett befőttesüvegeknek is kárát valljuk, a penészes naplementék is ott maradtak, az ösztönös igény, hogy körül vegyenek és körül vegyünk, ott hagytuk a könyveket, festményeket, kottákat, a csöpögő buditartályt, a könnyező Pálmát, aki nem tudom, meddig bírja víz nélkül, kaja nélkül. Ott hagytuk a szőnyeg alá söpörve a feltétlen időt és a feltételes értéket.)
Az ajtót bezártam, kétszer is és a szentképet megcsókoltam elmenés előtt: minden rendben van. Indulhatunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése