- "Őt júró, hűz perc, kezét, lábát, vállát, áttól magát jól érze. " Jól? Hát akkor befizetek hűsz perc kínai masszázsra, vander-szexre, noise-kúrára, nyers húsfőzelékre, elektromos székben töltöm a szombat délutánjaim, amit csak akartok, csak vegyetek emberszámba.
- Ahogyan egy filozófus cimborám mondta, ahogy az alkaromnak, úgy az emberi naivságnak is megvan a határa. Rágógumifagyiként ízlelni, amit a zsarnokok a szánkba szarnak?
- Beszélgessünk a művészetekről. A minap egy impresszionista gyakorlatilag fityingekért dobta utánunk a munkáit, pedig csak a fél fülét kellene levágnia és ante-mortem zsenivé avatnák. De hát mindenki a maga szerencséjével, ugyebár. Már születéskor megfelelőképpen kell helyezkedni. Ha például a szentgyörgyi művésztelep peremén látsz napvilágot és három évesen hajlítasz magadnak egy drótot, amivel a homokba áshatod a nővéred babájának a fejét, az új Henry Mooreként ismernek el. Ugyanezen művet mondjuk Metzben bugyiszárítónak használná bárki. Éppen ezért mondom kedves magzatok, vigyázzatok, mit írnak be a anyakönyvi kivonatotokba.
- Megettem a Révai lexikont. Laponként ízleltem a tudást, hogy a végén egy kulturáltat böföghessek. Ennél értékesebb sosem tudott kijönni a számon. Elégedett vagyok magammal!
Cikkanó fájdalom futott végig méhemen. Szörnyet szült a jóakarat. Ordítok. Pitypang puffok ömlenek a számból.
