A nyílt tengeren

Hárman maradtak: a kövér, a közepes meg a sovány. Mrożeki abszurdum, döntésképtelenség és hajlam az önnön dicsőségek felrovására. A hatalom telhetetlen vágyainak kielégítése a túlélésre hivatkozva. Vezérválasztás szólás szabadság nélkül. De, hogy szavamat ne felejtsem: hárman maradtak. Az ablakon beáradó uborkaillattal szívták tele üres gyomrukat és vártak, ki lesz az első, akit megehetnek.
"A Kövér!" - gondolta egyszerre a Közepes és a Sovány.
"A Közepes!" - gondolta egyszerre a Kövér és a Sovány.
"A Sovány!" - gondolta egyszerre a Kövér és a Közepes.
De mire a pengék előkerültek a hetes mosatlanból, beesteledett, aludni kellett, mert oszthatatlan alvásmennyiségre volt szükség: a Kövérnek, hogy életben maradjon, a Közepesnek, hogy életben maradjon, a Soványnak, hogy életben maradjon. Álmukban egymás húsát zabáltál, zsírtól, vértől locsogó szájjal. Virradatkor hirtelen ébredve ültek fel egy egyenlő oldalú háromszög felezői szerint és néztek egymásra, megalkotva hármuk súlypontját. Semmi sem történt, nem történhetett. Csak a Kövér lett egyre éhesebb és Soványabb. Csak a Közepes lett egyre jellemtelenebb és Közepesebb. Csak a Sovány lett egyre jóllakottabb és Kövérebb. Néha be-berepült egy napfénytől vakult sirály a ruhásszekrénybe, loccsantak a padlócsempe hullámai, áradt a napfény a villanykörtéből.