- "Az emberek nem változnak. Én például folyton ismételgetem, hogy az emberek nem változnak. "
- Megöregedtem. És még mindig minden ugyanolyan. Vannak ótvar rossz borok, erkölcstelen emberek, értelmetlen kijelentések, párhuzamos utcácskák, de ezelőtt is voltak, szóval ha megkérdezné valaki, hogy érdemes volt-e fenntartsam magam társasági és társadalmi egyedként tegnapról mára, azt mondanám, hogy nem. Persze ez már nihil, nem igaz? Viszont, ha a válaszom pozitív, akkor meg naplopó vagyok, a saját szememben. Mert tudva, hogy nem változik semmi és senki, megvárom a másod és harmadnapját is ennek a változatlan- illetve változtathatatlanságnak.
- Hány szempárba néztél életed során, kérdezi a szemorvos? Egyetlen szempárba, a többi csak ráépült sugaranként arra az egyre. Próbálták utánozni sokan, őszinték, hazugok, bénák, nincstelenek, őrültek. Mindenki a saját tekintetében fürdesse magát.
- Megharagudott ránk az Isten. Belefullaszt egy kanál nyárba.
- Nem szükséges jelen lenni mindenütt. Hogyan szabadulnátok meg, kedves gyerekek olyan nem kívánt személyektől, akiket ti magatok invitáltatok vacsorára?
- Bezárom magam a tenyerembe, esetleg szeretőm langyos bőre alá, és megnyugszom végre, végre, végre.
hétfő
Elalvás előtt
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése