És a hetedik napon megteremtette a férfit, hogy legyen ki dicsérje és imádja. Hogy legyen ki higgyen a hatalomban és V alakba rajzoljon szemöldököt a tükörre, mikor belenéz. És a férfi kinövesztette mind a huszonöt bordáját és nem hagyta a lepkét, hogy meglebbentse szárnyát, hogy isten legyen egy pillanatra, nem hagyta, hogy hatalma észrevétlenül lapuljon a tekintetek alatt, hogy ő is isten lehessen egy pillanatra. A férfi megvívott minden esetleges csatát, ugye Cervantes nyomán. És hitt abban, Voltaire nyomán, hogy a világ amiben él az összes világok legtökéletesebbike, mert Ő él benne. Ő él és reagál. Reagál és reagensé válik és lassanként a csibéző értelme felpárolog, tudtán kívül, és az univerzum esszenciáját elsózza egy kicsit. De Ő csatázott tovább. És reagált!
Holnap meg már csak arra lesz figyelmes az immáron Férfi, hogy lehajló farokkal vitatkozik a lebbenő függönnyel egy huzatos szobában. Mert nem voltak, még csak képzelt szélmalmok sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése