A főszorzó mélyen belesüpped dunyhájába, miközben bársonyos, felfújt madárkákról álmodik, a karakter még halászik picit, majd ő is öntudatosan ágyba bújik, mert holnap a kelő nappal, a vizsgagyanús keres magának olyan elfoglaltságot, amivel elterelheti figyelmét az ujjropogtatásról, a feltételes zseni egy régi kávézóból sétál hazafele, egy másik városban, szóval ketten maradtunk Párizs. Hasíthatom ketté az inged, s hancúrozhatunk. Érezném hideged, nyilván idebentről, hol a (képzelt) biztonság óv a megfázástól és a szarba lépéstől.
Ó, milyen kellemes a szunnyadó melegben gömböcként figyelni a fagyott várost és arra gondolni, talán egyszer, ha majd lábra kapok, és túlélem ezt az ágyhozkötöttséget majd belesóhajthatok én is, mint mindenki más a kátrányos levegőbe. Hogy relatív poziciómra rámutathassak ebben a tér-időkontinumban.
S hogy mindenki alszik már, fogom a krétát és újra telerajzolom a falakat és színekbe foglalom az ürességet, mit hagytatok. (Mert én a fal, ő meg én vagyok :P)Ti meg csak aludjatok! Én maradok!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése