Szemétszag

mottó: "Hát elég kár, hogy vagy!"

Gyertek, találjunk magunknak egy irányzatot, amibe belekapaszkodhatunk, mint a fürdőbugyi a hullámokba és próbálunk majd partra vetődni, hogy megtaláljon a hivatásunk, és valamilyen értelmünk legyen, de most tényleg. Bizonyítsuk be például, hogy az 22-es csapdája klassz könyv, hogy a dugipénz a párizsi hétvégére értelmes befektetés, hogy az Etam feszes fehér tanga sokkal feszesebb és fehérebb, mint bármelyik más, hogy a marxizmus követői barbarizálták Marx ötleteit,  vagy hogy a Taylor sorba fejtés másodrendű deriváltjai hogyan befolyásolja az arktangenst! Nem egyébért, csak hogy legyen valami értelme a mai napnak! Azaz, hogy pipálhassuk már ki a létezés érdemességére vonatkozó rubrikát.

Megvan? Igen? Szuper!

És ha kitaláltam már, hogy mit akarok, akaratom teljesítésére az Univerzum minden kis szösszenete, zizzenete, küsszenete stb. coelhosan összeáll és értem működ-vibrál majd. Bár csupa haszontalan dolog ugrik be életem céljaként és nem tudom megragadni egyiket sem, nem tudom magamévá tenni, kinyomtatni zöld kartonra, bekereteztetni és kifüggeszteni az ágyam fölé a Jézuskám mellé, mert buta minden eddigi, amit a Modern és posztmodern életcélok kézikönyvében találtam. 

Valójában nincs is cél, meg irány. Valójában nem a hullámokon a partra, hanem csak a tavaszi szélben utazok, mint a szemétszag, és lassanként feloldódom benne.