Mérleg

Ha egyedül van, gondolkodhat a kapcsolatairól, ha társaságban van, eszébe juthat, milyen klassz is egyedül lenni. A zaj ellen zenét tapaszt füleibe, a komédia színház előtt azért megáll, ízlelni a város dallamait. Folyton a csendet óhajtja, bár nem tudja mi az, mert még nem volt egy olyan hangszigetelt kockájában az univerzumnak, ahol csend lett volna. A teret kívánja, és nem a tömeget, de hazasiet, ijedten, ha senki nincs a városban és Istenhez imádkozik riadtan, először, mert eltűntek "társai". Tulajdonképpen semmi baja, illetve minden rendellenessége a meghazudtolhatatlan emberségéből fakad. Igénye van arra is, amitől undorodik, mert ő maga a csillapíthatatlan igény, a szenzor, a szennylevet és szenteltvizet egyaránt magába szívni akaró szivacs.

Az elsődleges dolog talán mégiscsak az lenne, hogy a kokálárok ne köpjék habosra a lábtörlőnket, a másodlagos meg, hogy ne csak én írjak erre a potyatárhelyre, kedveskéim!