Egészen távol esik a két lábbal a földön állás az agy tényleges pozíciójától.
Párizst elfelejtem hamarosan. El én a gyermekem apját is, a sajt meg kakaó ízét, a nevem helyes leírásának szabályait, hogy napról napra jobban kellemetlenkedik a házunkban ez a fél méteres csótány, hogy nem fog kireggeledni egész éjjel.
Nagy mázli, hogy ez a feledés, mint fenékpúder, belepi a híg lét fölösleges mozzanatait.
Botrányos, hogy még mindig fehér minden fal.
Botrányos, hogy már megint fehér minden fal.
Gipszkartonnal körbefalazni, takarékos megoldás: hallatszik a hang, a szem szárazon marad.
--- meghalnak emberek és felrobbannak rizzsel tömött galambocskák, de ahogy közelebb érkezik a vonat a szeletelt napfényhez tudom, felhalmozódott istenségünk is kell legyen, a véletlenszerű két lábbal a földön állásunk mellett ---
csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése